Sorozatunk végén egy képzeletbeli állati olimpiára látogatunk. A versenyzők közt különleges és teljesen hétköznapi állatok egyaránt vannak. A győztesek teljesítménye azonban minden esetben lenyűgöző, méltán váltja ki a csodálatunkat.
Súlyemelés
Ebben a versenyszámban dobogós helyezést ért el a méh, a hangya és az elefánt. A méh és a hangya saját testsúlyának 30-40-szeresét képes cipelni. Az elefánt akár 1000 kilogrammot is könnyedén elbír. Mindez eltörpül azonban amellett, amit az orrszarvúbogár tud. Ez a nálunk ugyancsak honos bogár ugyanis saját súlyának 850-szeresét is megmozgatja. Ezzel az eredménnyel senki sem veszi fel a versenyt. Méretéhez viszonyítva így az orrszarvúbogár a világ legerősebb állata.
Távolugrás
Kiemelkedően teljesít itt a kenguru. 12 méteres ugrásával megelőzi az európai ugróbajnokot, a gímszarvast. A távolugrás győztese mégis az észak-amerikai fehérfarkú szarvas, amelynek 15 méteres szárazföldi rekordjától még a kenguru is elmarad. Az ugrás abszolút rekordere a repülőhal. A víz alatt 60 km/h sebességgel száguldozó halacska a felszínre törve akár 2-300 métert (!) is képes repülni. Közben a farkával és a mellső úszóival irányítja magát. Persze nem jókedvében hajszolódik ennyire, hanem csak ha ragadozók elől menekül.
Az ugrásban a rovarok teljesítménye sem lebecsülendő. Köztük az ugrópók szerezte meg a bronzérmet. Ez a pók saját hosszának 50-szeresét teszi meg szinte repülve, hogy aztán gyanútlan áldozatán landoljon. A szöcske egyméteres ugrásaival (ami emberi léptékkel kb. 200 méternek felel meg) pályázhatott volna akár a győzelemre is. A macskabolha azonban megelőzte őt, mivel az saját hosszánál 100-150-szer nagyobb távolságra is képes ugrani.
Maraton
Szinte hihetetlen, mégis csak a harmadik hely megszerzésére elég a kis goda nevű madár teljesítménye. Egy nyomkövetővel felszerelt versenyző kilenc nap alatt majdnem 12 ezer (!) kilométert tett meg. Jóformán megállás nélkül haladt Észak-Amerikából Új-Zélandig. Nem csoda, hogy az egész rokonság a hosszútávú vonuló hírében áll.
A második helyet ebben a versenyszámban a sarki csér szerezte meg. Ő minden évben kétszer is megteszi az Északi- és Déli-sark közötti távolságot. Egy-egy út során átlagosan 18 ezer kilométert repül. A maraton abszolút győztese a sarlós fecske, amely gyakorlatilag a levegőben él, a fészkelési időszakot leszámítva állandóan repül, sőt röptében alszik. Meglepően hosszú élete során (akár 20 évig is elél) több millió kilométert megtesz, így ebben a versenyszámban méltán állhatott képzeletbeli dobogónk tetejére.
És a végére egy kis szórakozás: