Hol volt, hol nem volt, ott, ahol a kurta farkú malac túr, a falu végén élt egy kutya. Ennek a kutyának tavasszal kiskutyái születtek, pontosan kilenc. A kilenc kiskutya egész nap az anyja körül ugrándozott és vinnyogott szakadatlanul. Hol tejet akartak, hol játékot, hol egy kis törődést, nyalogatást, simogatást.
Az anyjuknak egy perc nyugta nem volt tőlük. Napestig körülöttük sürgölődött, igyekezett mindent megadni nekik, amit csak kértek, és amire csak szükségük volt. Estére persze el is fáradt rendesen, lógott a nyelve a kimerültségtől. Egyszer aztán amikor fogócskázás közben az egyik kölyök játékból jól beleharapott a mama farkába, az mérgesen felkiáltott:
− Szedtevette teremtette! Hát így kell bánni a jó anyátokkal, aki etet-itat benneteket, gondoskodik rólatok egész nap?
A kölykök lefagytak. Bizony, ilyet még nem hallottak! Hogy az ő anyukájuk felemelje a hangját! Nahát!
− Miért kiabálsz, mami? Most mi a baj? Nem csináltunk semmi rosszat – vinnyogták ijedten.
De már ekkor az anyjuk is észrevette magát, és a hirtelen haragja egy perc alatt elszállt.
− Elfáradtam – mondta csöndesen. – Semmi rosszat nem csináltatok, igaz, bár ez a harapás határozottan nem esett jól, te foltos ördög – mosolygott most már megbékülve az egyik kölyökre –, de kicsit elfáradtam.
− Akkor most mi lesz, mami, nem játszhatunk fogócskát a farkaddal? – kérdezték a kölykök elképedve.
Az anyakutya elgondolkodott, hogyan is folytatódhatna tovább a játék harapdálás meg a farka nélkül. Ekkor egy mély hang szólalt meg a háta mögött.
− Hallom, anyátok nem hagyja kilyuggatni a bundáját? Na, csak próbáljatok meg engem elkapni, ördögfiókák! − S az apakutya elkezdett körbe-körbe szaladgálni az udvaron, a kölykök pedig boldogan futottak utána.
− Végre egy kis csönd és nyugalom! – sóhajtott az anyakutya, leheveredett a cseresznyefa árnyékába, és máris elaludt. Persze a kiskutyáiról álmodott.
Balla Margit meséje
Kde bolo tam bolo, kde sa piesok lial a voda sypala, na konci dediny žila jedna psica. Na jar sa jej narodili šteniatka, bolo ich presne deväť. Deväť šteniatok celý deň poskakovalo okolo svojej mamy a neúnavne skučalo. Raz chceli mlieko, inokedy sa chceli hrať, potom dožadovali trochu starostlivosti, oblizovania a pohladenia.
Ich mama kvôli nim nemala ani chvíľu pokoja. Zvŕtala sa okolo nich až do večera, snažila sa im dať všetko, čo si len zažiadali a čo potrebovali. Večer už bola samozrejme veľmi unavená, jazyk jej visel od únavy. Raz, keď sa hrali naháňačku, jedno šteňa mamu zo žartu poriadne pohryzlo do chvosta, načo ona nahnevane vykríkla:
„Ancijáša vášho! Takto sa chováte k svojej mame, ktorá vám dáva najesť i napiť a celý deň sa o vás stará?“
Šteňatá akoby skameneli. Niečo také veru ešte nikdy nepočuli. Žeby ich mama zvýšila hlas. No toto!
„Prečo kričíš, mami? Čo sa stalo? Veď sme nespravili nič zlé,“ skučali vystrašene.
V tom sa ich mama nad sebou zamyslela a jej náhly hnev sa do minúty vytratil.
„Som unavená,“ povedala potichu. „Pravda nespravili ste nič zlé, no to uhryznutie mi vôbec nepadlo dobre, ty fľakaté čertisko,“ usmiala sa zmiernená mama na šteniatko. „Ale som trochu unavená.“
„Tak čo teraz, mami? Nemôžeme sa hrať naháňačku s tvojím chvostom?“ pýtali sa šteniatka udivene.
Mama psica sa zamyslela, ako by sa mohli naďalej hrať bez hryzenia a bez jej chvosta. Vtom sa za ňou ozval hlboký hlas.
„Počul som, že vám mama nedovolí, aby ste jej prederavili kožuch? Skúste teraz chytiť mňa, vy malí čertíci!“ Otec pes začal pobehovať dookola po dvore a šteňatá sa za ním šťastne rozbehli.
„Konečne trochu ticha a pokoja!“ povzdychla si mama psica, ľahla si do tieňa pod čerešňu a ihneď zaspala. Ako inak, snívalo sa jej o šteniatkach.
Slovnik/Szótár
piesok – homok
psica – kutyamama
šteniatko – kutyakölyök
skučať – vinnyog
oblizovanie – nyalogatás
pohladenie – simogatás
unavený – fáradt
chvost – farok
hlas – hang
naháňačka – fogócska
tieň – árnyék
čerešňa – cseresznyefa
Fordította Cselényi Fodor Olívia
Balázsy Géza rajza