A nagyidai várnak mára csak a nyoma maradt: a vár sánca és az árkai. Falait rég leromboltatta a császár. Emlékét annál jobban őrzi Arany János vígeposza a nagyidai várvédő cigányokról. Történt ugyanis, hogy Ferdinánd császár serege 20 napig ostromolta Nagyidát, mégsem tudta bevenni. Éppen elvonultak volna a falak alól, amikor Csóri vajda és várvédő cigányai határtalan örömükben ‒ s magukról megfeledkezve ‒ elárulták, hogy nekik meg éppen elfogyott a puskaporuk. Így lett vége a dicsőségnek és a várnak, amelyet Perényi Péter őse építtetett, és egyszer még Izabella királyné is megpihent a falai közt. Míg állt, ez a vár védte a Kassától délre, a Rozsnyó felé vezető országutat és a közeli aranybányákat.
János király már idős ember volt. Hívei mégis azt tanácsolták neki, házasodjon meg. Vegye feleségül a lengyel király lányát, Izabellát, hogy a sok csatában elgyöngült szegény Magyarországot a királyi friggyel is erősítse. Az ifjú Izabelláért Perényi Péter koronaőrt és erdélyi vajdát küldte Krakkóba a király. Perényi híven teljesítette királya kérését. A jövendő királynéval a hosszú úton először Nagyidán pihent meg, hogy aztán onnan vigye őt a fényes lakodalomba, a királyi esküvőre. Volt is sürgés-forgás Nagyida várában. Hetekig takarítottak, szégyent ne valljanak a királylány előtt, sütöttek-főztek, hozták a bort Tokajról. Csak egyre nem számítottak, hogy a neves vendég érkezése előtt éppen égiháború lesz, és a vár alatti kicsiny Ida patak folyóvá duzzad, s elönti a völgyet.
A fényes menet így beleragadt a sárba. Eltört még a kocsitengely is. Rohantak a várba a küldöncök kötélért, emelő szerszámért. Mire azonban kihúzták volna a kocsit a sárból, Izabella átült egy nyerges lóra, és azon ment fel a várba. S az abaúj nép máris a szívébe fogadta őt. De amikor vége lett az ünneplésnek, Izabella fáradtan ült le az estebédhez, és ennyit mondott:
– Rossz jel ez, vajda uram, iszapba fulladt kerékkel érkezni új országomba.
– Ellenkezőleg, királykisasszony! Ez csak azt jelenti, hogy közelebb kerültél új hazád földjéhez, megízlelted vizét, érintetted sarát. A törött tengely a viszályok dúlta országot jelenti, a kocsi rúdja azonban megmaradt épségben, s ez végül jó jel! Jó vonórúd húzza ki a kátyúból az országot!
– Ügyesen feleltél, Perényi uram, bár lenne igazad!
S Perényi Péter, de még Ferenc fiai is ezután híven szolgálta a királynét.
Történt egyszer, hogy Puchaim generális két tűz közé fogta Nagyida várát, legyen az is Ferdinánd császáré, amint a többi környező vár. Lövette a falait északról, lövette délről, de a várvédők mindig visszalőttek. Fogyott az ostromlók ereje, de fogyott a védősereg is, mígnem beálltak a helyükbe a várba menekült cigányok. Vajdájuk, Csóri vajda ugyancsak kitett magáért, örökké fent volt a falakon, rárontva az ellenségre vitézül vezette népét. Szégyellte Puchaim generális, hogy cigányok ellen küzd, s azok mindig csak győznek. A cigányok derekasan állták a sarat, sűrűn oda-odapörköltek a németnek. Puchaim generális végre megunta, az őszi eső is hullani kezdett, s abbahagyta az ostromot. Összeszedte a táborát, s indult vissza, Kassa felé. Hej, megörültek a látványnak a cigányok, alig fértek a bőrükbe. Rikoltoztak, kiáltoztak s rohantak fel a sáncokból a tetőre.
– Rohanjatok, meneküljetek! Szerencsétek, hogy a puskaporunk, golyóbisunk elfogyott, különben mind egy szálig elvesztetek volna!
Meghallották ezt a visszavonuló seregben. Mit üvöltöznek ezek? Elfogyott a puskaporuk? Puchaim generális nyomban visszafordulót doboltatott, rohamra kürtöltetett, s elfoglalta a várat. Csóri vajda vitézül harcoló népe mind odaveszett.
Tudtad?
Izabella királyné édesanyja milánói hercegnő volt, apja meg az öreg Zsigmond lengyel király. Szapolyai János magyar király számára a krakkói királyi udvarban kérte meg a kezét egy magyar küldöttség (1539-ben). Izabella ekkor húszéves volt, János király 52, ám fess, magas férfi, művelt, erélyes és illemtudó. Izabellának nem lehetett panasza rá. Nem is tiltakozott a házasság ellen. Az esküvő után hamarosan megszületett kisfia, János Zsigmond. A királyi apa azonban ezt már nem érte meg, mert hirtelen meghalt. Így maradt a magyar trón a fiatal özvegy királynéra és kisfiára. És Izabella élete ekkortól az idegen földön igen megnehezült.
Perényi Péter elődei a Hernád-völgyi német telepes falu, Perény lakói közül emelkedtek nemesi rangra, jutottak magas országos méltóságokhoz és nagy vagyonhoz. Perényi Péter maga is törekvő ember volt. Koronaőrként az ő tiszte volt, hogy a királyi koronára vigyázzon, koronázáshoz előhozza Visegrádról, vagy menekítse, ha veszélybe került a biztonsága. Ezt a feladatát Péter hol János királyhoz és Izabellához, hol a császárhoz, hol a török szultánhoz pártolva látta el.
A magyar királyi koronát a korai századokban sokszor őrizték Visegrádon, a Fellegvárban.