Az Uránusz és a Neptunusz a Naprendsze két külső gázóriása. Ez a két bolygó már olyan távol van a Földtől, hogy az ókor csillagászai még nem is ismerhették őket, csak a modern csillagászat eszközeivel váltak észrevehetővé és megfigyelhetővé. Eddig egyetlen, ember által épített űreszköz, a Voyager-2 űrszonda jutott a közelükbe. A légkör összetételét, a gyűrűrendszereiket és a holdjaikat vizsgálta.
Az Uránusz igazi óriásbolygó. Méretét tekintve a Jupiter és a Szaturnusz után a harmadik legnagyobb a Naprendszerben. Kétszáz évvel ezelőtt több csillagász is megfigyelte már, de mindannyian csillagként azonosították. Majd egy német születésű, de Angliában élő csillagász, Sir William Herschel is megvizsgálta 18 cm átmérőjű távcsövével. Először ő sem gondolta, hogy a Naprendszer egy újabb bolygójával van dolga, inkább üstökösnek vélte a halványkék színben feltűnő képződményt. Mérései azonban bebizonyították, hogy bizony mégis egy új bolygóról van szó. Hamar nevet is talált az égitestnek. Legfőbb támogatójáról, III. György angol uralkodóról György csillagának kívánta elnevezni.
A névválasztás azonban Anglián kívül nem talált túl lelkes fogadtatásra, így a tudósok végül ismét a római mitológiát választották vezérfonalnak. Jupiter apja a rómaiaknál Szaturnusz volt, Szaturnuszé pedig Uránusz. Egyértelművé vált tehát, hogy melyik név illik leginkább a bolygóhoz. Az Uránuszról egyébként nem rendelkezünk annyi információval, mint a belsőbb bolygókról. Ennek az óriási távolság a legfőbb oka. Annyit azonban tudunk, hogy a bolygó keringési ideje 84 földi évnek felel meg, 27 holdja van, felszíni hőmérséklete ̶ 200 ºC körüli és furcsa módon (valószínűleg egy nagy ütközés miatt) a bolygó forgástengelye a Földhöz képest majdnem függőleges. Tehát az Uránusz ebből a szempontból az „oldalán” fekszik. A Szaturnuszhoz hasonló gyűrűrendszere van, ami legalább 11 különálló részből áll.
A Neptunusz a Naprendszer nyolcadik bolygója. Neptunuszról, az egyik legősibb római istenségről nevezték el. A legkisebb a négy gázóriás közül, de méretei így is hatalmasak. Tömege 17-szerese a Föld tömegének, átmérője pedig kb. 4-szerese a mi bolygónknak. Olyan messze van a Naptól, hogy a keringési ideje majdnem 165 (!) év. Csak a 19. század közepén sikerült egyértelműen bebizonyítani a létezését, bár már előtte is több megfigyelő állította, hogy a matematikai számítások alapján az Uránuszon túl is kell még lennie valami nagyméretű égitestnek. Szerkezetét, felépítését és légkörét tekintve hasonlít a többi gázbolygóhoz. Felszínén fújnak a Naprendszer legerősebb szelei, amelyek elérhetik a 2000 km/h sebességet is. Ezek a hatalmas viharok nagyban befolyásolják a Neptunusz légkörét. Olyan érdekes jelenségeket eredményeznek ‒ a Jupiteren található Nagy Vörös Folthoz hasonlóan ‒, mint a Nagy Sötét Foltnak nevezett alakzat. A Neptunusznak jelenleg 14 holdját ismerjük, amelyek közül a leghíresebb a Triton, a Naprendszer valószínűleg leghidegebb égiteste, felszíni hőmérséklete még a Neptunuszon lévő átlagos ̶ 220 ºC-nál is kevesebb, kb. ̶ 240 ºC. A Neptunusz további érdekessége, hogy neki is van gyűrűrendszere, bár korántsem annyira látványos, mint a Szaturnuszé.
Kérdezz!
Miért tudunk kevesebbet az Uránuszról és a Neptunuszról, mint a többi bolygóról?
A legfőbb oka ennek az óriási távolság. A csillagászat eszközei még ma sem olyan fejlettek, hogy ekkora távolságba is elérnének és megbízható adatokkal szolgálnának.
Elképesztő tények
A Neptunusz felszínén az átlagos főméreséklet ̶ 220 ºC körüli. Az egyik holdján, a Tritonon még ennél is hidegebb van, kb. ̶ 240 ºC.
A külső bolygókról, a Jupiterről, a Szaturnuszról, az Uránuszról és a Neptunuszról szól az alábbi film, amely egyben már egy kis kitekintőt is nyújt sorozatunk következő részeibe.