1848. március 15-e a magyar történelem talán legfontosabb dátuma. A pesti forradalom, a márciusi ifjak, a forradalmat követő szabadságharc, a legendásan bátor magyar huszárok emlékezete mélyen beivódott a magyar nemzet tudatába. Fontos ez a nap a magyaroknak, bárhol is éljenek a világban. Az ünnep történetét mindenki jól ismeri, éppen ezért most egy-két kevésbé ismert részletet, meglepő tényt gyűjtöttünk össze oldalunkra a pesti forradalomról.
Pilvax vagy Fillinger?
A forradalom idején legendássá váló kávéház 1838-ban nyitotta meg kapuit. Akkor még Reneszánsz kávézónak hívták. Néhány év múlva bérbe vette egy Pilvax Károly nevű úriember, aki azonban csak rövid ideig működtette, 1847-ben átadta az üzemeltetés jogát egy Fillinger János nevű úrnak. Az új bérlő ugyan megtartotta a Pilvax nevet, mégis innentől kezdve sokan Fillinger kávéházként is kezdték emlegetni a pesti értelmiségi fiatalok kedvenc gyülekezőhelyét. Ezért van tehát, hogy a korabeli visszaemlékezésekben hol Pilvax, hol Fillinger néven találkozunk vele.
Talpra magyar!
A forradalom megünneplése elképzelhetetlen a Nemzeti dal nélkül. Petőfi a legendás verset, amelynek sorait gyerek és felnőtt egyaránt betéve tudja, március 13-án vetette papírra. Első sora akkor így hangzott: „Rajta magyar, hí a haza!” A fiatal költő egyik barátjának, Szikra Ferencnek azonban nem tetszett ez a kezdősor, és javasolta Petőfinek, hogy írja át „Talpra magyar!”-ra. A forradalom költője nem nagyon szerette, ha beleszólnak, pláne belepiszkálnak a verseibe, ezt a tanácsot mégis megfogadta, és átírta a költemény felütő sorát, amely ezzel nyerte el végső formáját.
Tábla a Nemzeti Múzeum lépcsőjén
A Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőjén büszke tábla hirdeti, hogy „A magyar ifjúság állította e táblát az ifjú magyarság lánglelkű énekesének és örök dicsőségének, Petőfi Sándornak, ki 1848. március 15-én délután a magyar szabadságnak első szabad dalát e helyről szavalta el.” Ez az emlékkép olyan mélyen él a magyar történeti hagyományban, hogy mindenki igaznak is fogadja el, pedig nem az. De hát akkor mi történt valójában? Nos, Petőfi valóban mondott egy rövid beszédet a múzeum lépcsőjén. Hangosítás híján persze messzire nem juthatott a hangja, így a távolabb állók csak látták őt beszélni, de nem hallották, amit mond. Abba a helyzetbe viszont a nap himnuszát, a Nemzeti dalt volt legkönnyebb beleképzelni. Egyébként a költő naplójában sem szerepel, hogy a múzeum lépcsőjén szavalt volna, pedig büszke ember lévén, biztosan lejegyzi a nap eseményei közé, ha így történt volna.
Táncsics kiszabadítása
A forradalmi nap eseményeinek egyik csúcspontja Táncsics Mihály kiszabadítása. Hősies cselekedet volt ez az összegyűlt tömegtől, ehhez nem fér kétség, de az is tény, hogy sokkal könnyebben ment, mint ahogy elképzelték. Táncsics börtönének ablakain ugyanis még rács sem volt, az osztrák katonák éppen csak bedeszkázták a nyílásokat. A tömeg lefeszítette a deszkákat, Táncsics pedig egyszerűen kilépett az utcára néző ablakon. A várbeli eseményekhez hozzátartozik, hogy Táncsicson kívül csak egyetlen rab volt a börtönben, egy román nemzetiségű ügyvéd, róla azonban megfeledkeztek a forradalmárok, és egész egyszerűen otthagyták szegényt a cellájában bezárva. Sűrű bocsánatkérések mellett őt csak egy hónap múlva szabadították ki a rabságból.
A kokárda színei
A trikolór vagyis a háromszínű zászló eredetileg az 1789-es francia forradalom találmánya. Innen vált divatossá és terjedt el Európa-szerte. A színek vagy legalábbis azok sorrendje persze minden nemzet esetében más és más, így nálunk, magyaroknál piros-fehér-zöld. A kokárda vagy más néven szalagrózsa színei is ehhez igazodnak. A köztudatban élő képpel szemben azonban nem az a megfelelő változat, amelyen a piros szín van kívül és a zöld belül. Pont fordítva helyes a sorrend, tehát a zászló felső sávja, a piros szín kerül belülre és az alsó sáv, a zöld kívülre. Persze nincs nagy jelentősége, hogy melyik verziót viseled március 15-én, a lényeg, hogy semmiképpen ne felejtsd el kitűzni a kebledre!