A majom egyszer meglátott egy szigetet az óceánban, amelyen nagyon sok gyümölcs termett, megszólította hát a kócsagot:
– Testvér, vigyél át a szigetre, hadd egyem abból a szép gyümölcsből!
A kócsag felkapta a majmot, és átvitte a szigetre. Egy kis idő múlva haza akart térni, de a majomnak még semmi kedve sem volt hozzá. Vitázni kezdtek, s végül a majom mérgében kiráncigálta a kócsag szárnytollait. Mikor a szárnya újra kinőtt, útnak indult a kócsag.
– Vigyél magaddal! Vigyél magaddal! – kiabálta a majom.
De a kócsag így válaszolt:
– Egyszer már elbántál velem, másodszor nem viszlek magammal.
Így hát a majom fogva maradt a szigeten. Egy napon látta, hogy egy krokodil alszik a parton. Gyorsan körülszaladgálta, hogy jó sok lábnyom maradjon a homokban, aztán odakiáltott a krokodilnak:
– Ha akarod, háborúzzunk egymással. De nézd meg, milyen nagyszámú az én népem!
A krokodil látva a sok lábnyomot a homokban, így felelt.
– Valóban, igen nagyszámú a te néped.
És megállapodtak, hogy mennyien és hány éjszakán át fognak háborúzni. Jött-jött a sok krokodil, hogy megvívjon a majmok népével. Így szólt ekkor a majom:
– Előbb meg akarlak számolni benneteket. Feküdjetek sorba, a szárazföld felé.
És a krokodilok szépen egymás mellé feküdtek. A majom pedig egyikről a másikra ugrott és számolt:
– Egy, kettő, három – egészen az utolsó krokodilig. Közben átért a másik partra, és egy kókuszpálma tetejéről nevette a háborút váró krokodilokat.
Balázsy Géza rajza