Hallottatok már a híres Pepi kalózról? Ha nem, hamarosan megtudjátok, ki volt ő, és azt is, milyen kalandokba keveredett. Hol is kezdjem? Talán ott, hogy Pepi kalóz rettegett és hírhedt darázs volt, aki sok hajót fosztott meg kincseitől. Mindig leleményes volt, így sokáig nem sikerült a nyomára akadni. Hanem egyszer ő is megfizetett tetteiért. Saját kalóztársa árulta el őt, és a legmélyebb börtönbe vetették, hogy sose lássa a napvilágot. Már sok-sok éve raboskodott, amikor egy nap rámosolygott a szerencse…
Ha elolvasod a meséket, akkor a lap alján érdekes feladatokat is találsz!
Züm-Züm király titokzatos megbízatása
Pepi kalóz börtönében éppen régi kalózkalapját nézegette, aztán bosszúsan a sarokba vágta.
– Ugyan, minek ez már nekem?! – morogta, amikor a börtönajtó mögött lépéseket hallott.
Gyorsan felpattant, kihúzta magát, és összefont karral, mogorva tekintettel várta titokzatos látogatóját.
De amikor felismerte az idegent, térdre vetette magát, fejét lehajtotta, és így szólt:
– Hódolatom, Züm-Züm király!
Züm-Züm király a méhek fejedelme volt, és nagy bajában kénytelen-kelletlen kereste fel a hírhedt kalózt.
– Szabadságot ajánlok neked, Pepi, ám ennek ára van! – mondta a király.
– Felség, vegye úgy, hogy már el is van intézve! – nagyképűsködött Pepi kalóz.
A király háta mögött összekulcsolta kezét, és bánatosan belekezdett mondanivalójába:
– Titkos megbízatásról van szó, senki nem tudhatja meg – fogta suttogóra. – Biztosan hallottál már leányomról, a szépséges Zim-Zirimről.
– Hallottam róla – bólintott Pepi –, ám soha nem volt szerencsém látni őt.
Züm-Züm király így folytatta:
– Nos, leányomat tegnap éjjel elrabolták. Nem tudjuk, ki tette, csak azt, hová vitte. A rabló zsebéből ugyanis kiesett egy térkép. Egy távoli szigetre került a leányom, ott őrzik, amíg valaki ki nem szabadítja. Ha visszahozod épségben, visszanyered szabadságod, és bőkezűen megjutalmazlak.
A hírhedt kalóz gondolkodás nélkül rávágta:
– Jól döntött, fenség, hogy hozzám fordult! Száz tengert megjártam, megannyi csatát megvívtam.
Mellkasát kidomborította, és oldalához kapott, hogy kirántsa kardját, de ekkor kapott észbe, hogy már régen nincs is kardja.
– Apropó. A kardomat visszakaphatom?
– Természetesen – mondta a király –, és tengerészeket, katonákat is vihetsz, amennyire csak szükséged van.
– Akkor hát kalandra fel! – rikkantotta Pepi, és leporolta régi kalózkalapját.
Vihar a Csinn-Bumm-tengeren
Pepi kalóz büszkén feszített visszakapott hajója fedélzetén. Körbenézett és elégedetten szemlélte a hajnal fényében ragyogó kikötőt. Tengerészei serényen rakodtak, a méhkatonák éppen akkor masíroztak fel a hajóra.
Pepi gyorsan megigazította bal szemén a szemtakarót.
– Hogy nézne ki, ha mindkét szemem ép lenne?! Hangyányi tekintélyem se volna! – morogta, és beletörődött, hogy ezután csak a jobb szemét használja. – Csak el ne tévesszem, melyiket kell letakarni! – tette hozzá, majd kardját csörtetve kiadta a parancsot: – Vitorlát fel! – a magasba tekintett, és elégedett vigyorral nyugtázta, hogy ismét saját hajója halálfejes zászlóját lengeti a szél.
A felkelő nap fényében kihajóztak, s megkezdődött kalandos utazásuk a Csinn-Bumm-tengeren.
Ahogy teltek a napok, a méhkatonák lassan összebarátkoztak a tengerészekkel, Pepi kalóz pedig régi kincsvadászataival szórakoztatta őket, néhány pohár pempős bor társaságában. Jól mulatott saját történetein egészen addig, amíg a sötétségből hatalmas villám sújtott le nem messze tőlük, hangos égzengés kíséretében.
– Itt a vihar! – hangzott a figyelmeztetés az árbockosárból.
– Irányt tartani! – pattant föl Pepi, és a vadul imbolygó hajó fedélzetére rohant.
Lett is rögtön felfordulás! A pempős bortól becsípett tengerészek egymást taposva próbáltak fedezéket keresni, mert már hatalmas hullámok csaptak be az öreg hajó fedélzetére.
A hordók és üvegek csörömpölve gurultak egyik oldalról a másikra, míg össze nem törtek. A szél belekapott, és vadul cibálni kezdte a vitorlákat. Pepi megbillent, és a fenekére huppant, onnan pedig egyenest a hajó orrához csúszott, ahol sikerült megkapaszkodnia a korlátban.
A méhek zümmögve és ámulva figyelték Pepi fenéken csúszós mutatványát.
– Kötelet! – ordította mérgesen Pepi. – Húzzatok vissza!
Csíkos, a darazsak legbátrabbika előkotorta a láda mélyéből egyetlen, ócska kötelüket, majd ügyes mozdulattal odavetette a kapitánynak.
– Fogja szorosan, kapitány úr!
Ezután hárman nekiveselkedtek, és karjukat megfeszítve, méterről méterre húzták be Pepit.
Az utolsó rántástól a hős kalóz hason a lépcső alján landolt.
Pepi feltápászkodott, sajgó fenekét simogatta sértődötten a legénység hahotázása közepette, majd a szeméhez kapott.
– Ó – mondta, és gyorsan megigazította félrecsúszott szemtakaróját, ami a nagy felfordulásban átcsusszant a jobb szemére.
Recsegett-ropogott a vén hajó, már-már azt hitték, szét is esik, amikor végre elcsendesedett a vihar.
Felkelt a nap, és a hajó ismét csendesen ringatózott a megszelídült tengeren. Egyszer csak az egyik matróz jelentette:
– Kapitány úr! Sziget a láthatáron!
Pepi felszaladt a fedélzetre, és csodálkozva nézte az előttük fekvő szigetet. Egy furcsa formájú és furcsa színű szigetet.
A Karamella-sziget
Pepi a kormány mellől kitartóan bámulta hosszú távcsövével a szigetet.
– Valami nem stimmel – motyogta –, nem látok növényeket sehol, csak amolyan sárgás-barnás furcsaságokat.
Elrakta távcsövét, majd kiadta az utasítást:
– Csónakot leereszteni, partra szállunk!
Feladat:
Vajon milyen sziget lehet az, ahol nem nőnek növények?! Hát persze! Karamella-sziget! De az milyen? Rajzold le és
És a pempős bor? Ha tudod a receptjét,
Szerinted sikerült Pepi kalóznak kiszabadítania Züm-Züm király leányát? Fejezd be a történetet! Meséld el Pepi kalóz kalandját! Rajzot is készíthetsz hozzá.
A válaszaidat és a munkáidat küldd el nekünk e-mailben itt, vagy a