Kedd reggel a család haditanácsot tartott. "Haditanács" ‒ Anya nevezte így a gyors megbeszélést a konyhában, és Emma pontosan tudta, hogy a legyőzendő ellenség nem más, mint a kalendárium utolsó három zsebében zsúfolódó feladatok.
‒ Lili, kérlek, menj el a postára, és add fel ezeket! Nekem nyolctól megbeszélésem van a cégnél, nagyon kell sietnem ‒ hadarta Anya, miközben a laptopja töltőjét kereste.
‒ Az előbb azt mondtad, hogy porszívózzak!
‒ Igen, előbb posta, aztán porszívózás.
‒ Jó, de nekem is kell ajándékot ...
‒ Pszt! ‒ sziszegte le egyszerre Emma és Anya.
Szerencsére Bence nem figyelt oda: teljesen lefoglalta, hogy a tányérja fölé hajolva keresgélte a teljesen kerek müzlikarikákat.
‒ És Annával meg Rebivel is megbeszéltünk egy talit tizenegyre.
‒ De miért épp mára?! ‒ kérdezte Anya. ‒ Amikor tudod, hogy mennyi dolgunk van!
‒ Mert most tudok velük idén utoljára találkozni. Elfelejtetted? És mi is szeretnénk angyalkod...
‒ Pszt!
‒ Hátha nekünk is hoz valamit az angyal. A kávézóba ... ‒ forgatta a szemét Lili.
‒ Az angyal mindenkinek hazaviszi az ajándékokat ‒ nézett fel Bence, miután sikerült négy tökéletes hajtóműnek kinéző mézes müzlikarikát kihalásznia a tejből. ‒ Vagy a nagyszülőkhöz. A kávézóba nem viheti, mert ott nem lehetne tudni, hogy kié az ajándék, és veszekedés meg verekedés lenne. Enyém az ajándék! Nem, mert az enyém! Befogod a pofádat, mert ha nem, akkorát húzok be neked...
‒ Elég, Bence, megértettük. Igazad van ‒ nyugtatta meg Anya. ‒ Lili, szervezd úgy, hogy minden beleférjen. Porszívózhatsz délután is, csak ne feledkezz meg róla. Apácska, te akkor...
‒ Én elintézem ezt a klienst, és útban hazafelé beugrom a barkácsáruházba.
‒ Hát oda meg minek? Mit akarsz te most barkácsolni?
‒ Semmit. De láttam a neten, hogy ott lehet kapni a legszebb karácsonyfá...
‒ Pszt! ‒ szólt rá egyszerre Anya, Emma és Lili.
‒ ...fááának való állványt. Ha véletlenül idén is hozna nekünk az angyal egy szép fát... Mit pisszegtek, nem is értem.
‒ Én sem értem ‒ szólt bele Bence. ‒ A karácsonyfaállványt nem az angyal hozza. Ezt mindenki tudja.
‒ Utána meg ablakpucolás ‒ folytatta Apa. ‒ Na, megyek is, hogy mielőbb jöjjek.
Anya és Apa elrohantak otthonról, Lili bevonult a fürdőbe hajat mosni, Emma pedig megnézte az adventi kalendáriumot. Neki mára a következő feladatai voltak: rendrakás az asztalán, a saját könyvespolcán, a ruhásszekrényében, portörlés a nappaliban a nagy könyvespolcon és Apa DVD-s polcán. Ám alighogy nekiállt a ruhásszekrénynek, megjelent az ajtóba Lili törölközőbe tornyozott hajjal.
‒ Emmuskám, mumuska drága!
Ebből már tudta Emma, hogy Lili valami szívességet akar kérni.
‒ Nem mennél el helyettem a postára? Meg kell szárítanom a hajamat, és kicsit angyalkodnom kell Rebinek, mert neki nem sikerült ajándékot vennem. Lécci!
‒ De mit kell ott csinálnom?
‒ Az égvilágon semmit. Kiállod a sort, ha van, de szerintem nem lesz, és odaadod ezeket a borítékokat. Nem is kell mondanod semmit. Akár néma gyereket is játszhatsz. És ezzel fizetsz.
Emma szemügyre vette a felé nyújtott borítékokat és papírpénzt.
‒ Még soha nem voltam egyedül a postán.
‒ Hát akkor épp itt az ideje, ahogy Anya mondaná.
‒ De Anya téged küldött el! Nekem más feladatokat adott. És... én félek egyedül! ‒ bökte ki végül.
Mintha Lili az első mondatot meg sem hallotta volna, csak a másodikra válaszolt.
‒ Nincs mitől, Emmus. A postás néni látásból már ismer. Figyelj, megtarthatod a visszajárót, hm? Az jó kis pénz. Nem beszélve arról, hogy így az angyalnak több ideje lesz arra, hogy valami nagyon szép ajándékot vegyen neked! Na? ‒ kacsintott Lili.
‒ Ezt nem értem: miért lesz több ideje az angyalnak attól, hogy Emma elmegy a postára? ‒ kérdezte Bence, aki ebben a pillanatban robogott be Emma szobájába.
Lili nem jött zavarba.
‒ Általában az angyal viszi a karácsonyi üdvözlőlapokat is. Der most annyi dolga van, hogy csak na! Szóval, ha Emma feladja a postán, akkor több ideje lesz ajándékokra. Ennyit se tudsz, kishörcsög?
‒ De tudok! És nem vagyok kishörcsög! De miért mondtad azt, hogy veszi az ajándékot? Pénzért? Mint az emberek?
‒ Ugyan már! A Hatalmas Angyali Ajándékraktárból válogat. És ott annyi, de annyi gyönyörű ajándék van, hogy ahhoz idő kell!
Bencének tátva maradt a szája, Emma pedig lelki szemeivel látta, ahogy öccse képzeletében megjelenik a Hatalmas Angyali Ajándékraktár végtelen hosszú polcaival, ezerszer ezernyi csodálatos játékkal, amelyek között ajándékokat cipelő, sietős angyalok röpködnek oda-vissza. Egy pillanatra szeretett volna ő is ötéves lenni, és mindezt elhinni.
‒ Köszi, Emmus! ‒ szólt vissza elmenőben Lili.
Emma nagyot sóhajtott. Ideje felöltözni, mert még eggyel több feladata lett mára.
Szabó-Nyulász Melinda rajzai