Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis kuvik. A kert végében lakott egy fenyőfán. Napközben a fa odvában szunyókált. Csak éjszaka hallatta a hangját, de akkor nem fogta vissza magát. Rikoltozott órákon át.
− Vít, vít, vííííít! – kiáltozta az egyik este is, amikor az újhold fényes sarlója már fenn ragyogott az égen, varázslatosan megvilágítva az ezüst felhőket maga körül.
− Vít, vít, víííííííít! – egyre csak mondogatta, de válasz nem jött sehonnan. Csak a könnyű esti szellő borzolta a kert virágait és a zsenge fűszálakat a fa körül.
− Vít vít víííít! Víííííííít!
Várt egy pillanatot, majd hozzátette:
− Vít!
Hallgatózott, hátha felel rá valahonnan valaki, de semmi. Már éppen arra gondolt, hogy elköltözik egy másik kertbe, mert unalmas így egyedül az éjszakában, amikor egy távoli fenyő felől hangot hallott:
− Hút, hút, húúút!
A kis kuvik nagyon boldog volt. Végre valaki! Szólt is azonnal:
− Víííít!
S jött a válasz:
− Húúút!
Ez már igazi bagolybeszéd volt! Így társalogtak aztán, a kis kuvik és a másik fenyő lakója minden áldott éjszaka. Hogy miről folyt a szó köztük? Csak ők tudják!
Kde bolo, tam bolo, bol raz jeden malý kuvik. Žil na jedličke, ktorá rástla na konci záhrady. Cez deň spával v bútľavine a nechal sa počuť iba v noci, vtedy však vôbec neotáľal. Hulákal celé hodiny.
„Kuvik, kuvik, kuviiiiik!“ kuvikal raz v noci, keď sa žiarivý kosák mesiaca už ligotal na nebi a čarokrásne osvetľoval strieborné oblaky naokolo.
„Kuvik, kuvik, kuviiiiik!“ opakoval dokola, no odpoveď neprichádzala. Iba ľahký nočný vánok šuchoril kvety v záhrade a mladé steblá trávy okolo stromu.
„Kuvik, kuvik, kuviiiiik!“
Chvíľu počkal, a ešte dodal:
„Kuvik!“
Naslúchal, či mu kdesi niekto neodpovie, no nič nepočul. Už-už začal uvažovať, že sa presťahuje do inej záhrady, lebo v noci je tam osamote nuda, keď sa zrazu z jedličky opodiaľ ozval hlas:
„Hu-hú, hu-húúú!“
Malý kuvik sa veľmi potešil. Konečne sa niekto ozval!
Hneď aj odpovedal:
„Kuviiiiik!“
Prišla odpoveď:
„Húúú!“
Bola to ozajstná sovia debata! Takto sa malý kuvik a obyvateľ druhej jedličky zhovárali každý večer. O čom bola reč? To vedia len oni dvaja!
Slovnik/Szótár
debata – beszélgetés
bútľavina – odú
(ne)otáľať – (nem) tétlenkedik
hulákať – rikoltozik, kiabál
kosák – sarló
vánok – szellő
šuchoriť – borzol
uvažovať – gondol, gondolkodik
osamote – egyedül, magában
opodial' – távoli
Fordította Cselényi Fodor Olívia
Balázsy Géza rajza