Én mozdonyvezető vagyok. Legyél te is mozdonyvezető! Én egy nagyon erős és nagyon gyors, tűzpiros masinát irányítok. Nagyvárosok között közlekedünk nagy sebességgel. Olyan a vonatunk, mint egy repülő – mondják gyakran az utasok. Arra gondolnak, hogy nagyon halkan közlekedik, kényelmes, és még utastájékoztatás és kiszolgálás is van benne, akárcsak a repülőn. A bisztróban lehet falatozni, némelyik szerelvény végén pedig gyerekmozi is működik a családos utazóknak.
Ilyen korszerű vonatok persze egyelőre nem közlekednek mindenfelé, csak nagy távolságokon. A nagyvárosokat kötik össze, hogy az emberek gyorsan eljussanak egyik vidékről a másikra. Hát én éppen ezt szeretem a munkámban! Hogy folyvást úton vagyok. Egyetlen nap alatt sok tájakat bejárok. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen csodás masinát irányítani, mint az én kis pirosom, bizony, nagyszerű érzés.
Tudod-e?
Az első vonatok nem is olyan régen, kétszáz éve sincs, hogy közlekedni kezdtek, mégpedig Angliában. Ezek mozdonyát még nem villany hajtotta, mint a mai korszerű és nagyon gyors vonatokét, hanem gőz. A mozdony kazánjában fával vagy szénnel fűtött a masiniszta és a segítői. A tartályában vizet forraltak, s annak a gőze, a gőz hatalmas ereje hajtotta meg a gépezet gőzhengereit. Így indult el nagy sisteregve, fújtatva, prüszkölve a mozdony, s húzta maga után a szerelvényt.
A gőzmozdonyok a mai fogalmaink szerint nagyon szennyezték a környezetet, hiszen rengeteg füstöt, kormot szétfújtak mindenfelé a levegőben, amerre csak elhaladtak. Ilyen elavult gépek mifelénk már csak a közlekedési múzeumokban láthatók kiállítva. Legfeljebb még turistákat szállító kisvonatok mozdonyaként működnek valamelyik kirándulóhelyen.
Kabóca-lexikon
A nagy pályaudvarokon, ahonnan a vonatok indulnak, és az állomásokon, ahol megállnak, nagyon sok ember dolgozik. Ők a vasutasok. Sok vasutas munkájára van szükség ahhoz, hogy a vonatok biztonságosan közlekedjenek.
Vannak, akik a menetrendet figyelik az irodákban és irányítják a vonatok indulását. Mások az utasokkal foglalkoznak, tájékoztatják őket, még a poggyászukra is vigyáznak a poggyászmegőrzőben. A pénztárakban a pénztárosok jegyet adnak az utazóknak.
A jegyvizsgálók a vonaton dolgoznak, akárcsak a mozdonyvezetők. Minden utastól elkérik a vonatjegyét, és ellenőrzik.
A váltókezelők a sínek kereszteződésénél ügyelnek. Átállítják a sínek csatlakozását, hogy mindegyik vonat a megfelelő sínen, a megfelelő irányba folytathassa az útját.
A pályamunkások, amerre csak vasút van, mindenhol megvizsgálják a síneket, hogy nincs-e valamilyen akadály a vonat útjában, és jól illeszkednek-e a sínpárok egymáshoz. Nehogy valamilyen akadály vagy meghibásodás balesetet okozzon.
A vasutak hossza a Földön ma több mint 700.000 kilométer. Ez az irdatlan szám azt jelenti, hogy ilyen hosszú úton már majdnem el lehetne jutni a Holdra meg vissza.
A vasutak építésén is nagyon sok ember dolgozik. Sok földet meg kell mozgatni ahhoz, hogy egyenes és szilárd legyen a talaj a sínpárok alatt. Régen ezt földmunkások végezték. Talicskákkal hordták a földet a vasúti töltésekhez.