Hűvösre fordult az idő. A napocska egész héten ki sem dugta az orrát a felhőtakarók mögül. A nyári kalap és a halásznadrág már rég a szekrényben pihent. A székeken és a fogason meleg pólók, kabátok, sapkák, sálak sorakoztak. Most ők kerültek elő a szekrényből, rajtuk volt a sor, hiszen beköszöntött az ősz.
Tami és Kami gyorsan felhörpintette a bögre tejet, megette a sonkás kenyeret, elpakolta a tízórait a táskába, és már indult is az iskolába.
− Hol a sálam? – torpant meg Tami az előszobában a fogasnál.
− Ahova tetted – válaszolta Kami a bakancsát kötözve.
− De hát én ide tettem! – siránkozott Tami. – Pont ide, a fogasra, ahova mindig, a kabátom fölé. Az a szép lila, kötött sál, hol lehet? Kami, nincs nálad véletlenül? – nézett a húgára gyanakodva.
− Mért lenne nálam? Van nekem saját sálam, nem kell a tiéd! Nem is szeretem a lila színt! Az enyém szép zöld, és itt van!
Azzal Kami felkapta a sálját, és már indult is.
− Az iskola nem vár! – kiáltott még vissza a nővérének.
Tami egy darabig kereste a sálját az előszobában, aztán hogy nem találta, a húga után indult.
− Ha megfázom, a te hibád lesz! – morcogta magában.
Csak Zokni cica nevetgélt boldogan a kuckójában nagyokat nyújtózkodva a vadonatúj, pihe-puha lila takaróján.
Vonku sa ochladilo. Slniečko celý týždeň ani nos nevystrčilo spoza mračien. Letný klobúk a trojštvrťové nohavice už dávno odpočívali v skrini. Na stoličkách a vešiaku sa zoradili tričká, kabáty, čiapky a šály. Teraz bol rad na nich, aby vykročili zo skrine, veď prišla jeseň.
Tami a Kami rýchlo dopili z hrnčekov mlieko, dojedli chlebík so šunkou, odložili si desiatu do tašky a vybrali sa do školy.
„Kde mám šál?“ zarazila sa Tami v predsieni pred vešiakom.
„Tam, kde si si ho položila,“ odvetila jej Kami a viazala si šnúrky na topánkach.
„Ale veď som ho položila sem!“ fňukala Tami. „Presne tu, na vešiak, ako vždy, na kabát. Ten krásny, fialový štrikovaný šál, kde len môže byť? Kami, nie je náhodou u teba?“ pozerala na sestru podozrievavo.
„Prečo by mal byť u mňa? Mám vlastný šál, nepotrebujem tvoj! Ani nemám rada fialovú farbu! Môj je pekný, zelený a je tu!“
V tom si Kami ovila šál a už sa aj zberala na odchod.
„Škola nepočká!“ zakričala ešte späť na sestru.
Tami chvíľu v predsieni hľadala šál, no keďže ho nenašla, vybrala sa za sestrou.
„Ak prechladnem, bude to tvoja chyba!“ durdila sa v mysli.
Iba cica Zokni sa šťastne posmievala vo svojom pelešteku a schuti sa naťahovala na svojej novej, mäkučkej fialovej prikrývke.
Slovnik/Szótár
ochladiť sa − lehűl
mračná − felhők
trojštvrťový − háromnegyedes
dávno − rég
zoradiť sa − sorakozik
hrnček − bögre
zaraziť sa − megtorpan
predsieň − előszoba
fňukať − siránkozik
štrikovaný šál − kötött sál
podozrievavo − gyanakvóan
oviť si šál − megköti a sálat
peleštek − kuckó, vacok
Fordította Cselényi Fodor Olívia
Pap Kata rajza