A hagyományos meseszereplők (és azok újraírásának) sorát ezúttal egy sajátos mitikus lény bemutatásával, az ördög ismertetésével folytatjuk. Első gondolatunk rögtön az lehet, hogy az ördög jellegzetesen a mesebeli ellenfél szerepkörének a megtestesítője, azonban a meseelmélet kutatói szerint ez a szereplő – a sárkánnyal, boszorkánnyal és mostohával szemben – nem tartozik a legtipikusabb ellenfelek közé.
A népmesebeli ördög erőtlen, lépre csalható karaktere távol áll a Bibliából ismert sátántól, sőt egyes mesekutatók szerint éppen az ördög legyőzésének lehetőségeként, a rászedett ördögről szóló mesélés mágikus hatásának reményében keletkeztek róluk a történetek. A tündérmesebeli ördög többnyire valamilyen próba elé állítja a főszereplőt vagy valamilyen vita bírájául fogadja fel őt (civakodó ördögök típusa), aminek megoldása fejében az ördög kénytelen segíteni a hősön. Az ostoba ördögről szóló meséknél azonban az ördög rászedése kerül a történet középpontjába; ezekben a főszereplő mindig furfangosságának köszönhetően csapja be a bugyuta ördögöt – holott gyakran komoly tétről, a főhős vagy gyermeke életéről van szó. Az ördög szeretőjeként mutatkozó lány, az ördögtanítvánnyá szegődő főhős szintén majdnem az életével fizet az ördöggel való cimborálásáért. A szövetséges, lélekzsákmányoló, becsapott, vesztes, bugyuta és csábító pozíciója mellett azonban bohókás és komikus szereplőként is megjelenhet az ördög a népmesékben.
A nem népi eredetű gyermekirodalmi alkotások szívesen átemelik és tovább éltetik a népmesék e sokszínű figuráját: az ostoba, becsapható és önmagát fondorlatosnak tartó ördög ugyanúgy megtalálható ezekben a művekben, mint a szövetséget kínáló vagy lélekrablásra szomjazó szereplők. E sokszínű ábrázolása mellett azonban a transzcendenciát nélkülözve, hétköznapi emberként vagy rosszalkodó gyerekként is megjelenik az ördög a kortárs gyerekirodalomban. Szövegajánlóimban elsősorban ez utóbbi, emberi arcát domborítom ki a figurának.
A jóravaló ördögkölyök
Orbán János Dénes Búbocska című „ördögi meseregénye” a Pokol mesebeli helyszínét mutatja be, ahol az emberek világhoz hasonlóan élnek a szereplők: családot alapítanak, dolgoznak, a gyerekek iskolába járnak, kitanulják az ördögmesterséget, stb. A főszereplő Búbocska egyrészt Csukás István Süsüjével mutat rokonságot, hiszen külső és belső másságával kilóg a saját közösségéből: két szarv helyett csak egy kis búb nőtt a fején, ráadásul nem szívesen gonoszkodik, vagyis nem szeretne igazi ördöggé válni, ezért megoldásképpen a földi birodalomba, az emberek közé szökik, ahol számos izgalmas kalandot él át. Másrészt Szabó Magda Tündér Lalájának karakterét is felismerhetjük benne, aki a mitikus világból a hétköznapi életbe vágyott. Süsün és Lalán kívül a mű számos más irodalmi szereplőt is a szövegbe emel, sőt rendívül szövevényes hálót sző a történet köré: Jancsi és Juliska boszorkányaként azonosítható Kombiné anyó mellett színre lép Unikornis, Margarita, Parméniusz doktor, Kergerossz, Mefílió stb. Az ördögkölyök fejlődéstörténeteként is olvasható meseregény célközönsége ezért meglehetősen tág palettán helyezkedik el, de a felnőttek szórakoztatása talán nagyobb hangsúlyt kap a gyerekbefogadók igényeinek kiszolgálásánál.
A szerelmes ördögfióka
Eörsi István Az ördögfióka és a tündér című epikus versében a bohókás és becsapható ördög karaktere köszön vissza, azonban a mű a férfi-nő kapcsolat tükrén keresztül a figurát a rászedett férfiak paródiájaként ábrázolja. Az adományozó vagy az ellenfél pozíciója helyett itt főhősként lép színre ördögünk, és a gyermekirodalmi művekre jellemzően nem felnőtt, hanem gyermeki (kamasz) pozícióban szerepel (ezt jelzi az „ördögfióka” megnevezés is), aki ártalmatlan rosszalkodással, csintalankodással tölti a napjait (diót dob a gyerekekre). Külső ábrázolása a népmesebeli sztereotípiákat idézi meg: két szarv díszíti a fejét és kurta farka van. A típusábrázolást erősíti, hogy kénszagot áraszt, és képes bárhol megjelenni. A versben a szereplő jellemzését követően egy tündér felbukkanása képezi a bonyodalmat. A tündér ezúttal azonban nem ártatlan és jóságos szereplőként, hanem csábítóként lép színre, és pillanatok alatt uralja a helyzetet, az ördög irányítójaként mutatkozik. A két karakter tehát szerepet cserél, sőt a „tündérien mulatás” ironikusan épp a kacérkodó lány gonoszkodásában fogalmazódik meg – olyannyira, hogy a vers végére az olvasó a szerelem áldozatává vált ördöggel szimpatizál.
A jólelkű ördög
Kozsár Zsuzsanna Tökfilkó és Picinke című füzéres meseregényében szintén egy ördög-tündér párral találkozunk, azonban Tökfilkó – Búbocskával és az Eörsi-vers ördögfiókájával szemben – már szemernyi ravaszságot vagy ördöngösséget sem hordoz magában. Búbocskához hasonlóan jó szíve miatt őt is kivetik a Pokolból, és az Eörsi-vershez hasonlóan Tökfilkó is egy tündérlányt szeret meg, azonban ez az ördög-tündér kapcsolat inkább bajtársiasságon, testvéri szereteten alapul. A két főszereplő ellentétes karakter: Tökfilkó bugyuta, de hatalmas a szíve, Picinke tündér pedig okos, ám mindig csak saját magára gondol. Kettejük találkozása fokozatosan átformálja a jellemüket – Picinke Tökfilkóval való törődése folytán fokozatosan levetkőzi önimádását, Tökfilkó pedig egyre több mindent ismer meg a világról. A mesék sajátossága, hogy a kortárs gyermekszövegek női szereplőihez hasonlóan megfordítják a sztereotipikus férfi-női kapcsolatot, és itt a nő szereplő avatja be a férfit a világról szóló tudásba, ő hoz döntéseket, ő irányítja kettejük életét. Tökfilkó és Picinke történetei a hétköznapok mikroeseményei köré rendeződnek, és gyermeki lelkülettel élvezik a természet változásának örömeit.
Ördögökről (is) szóló további művek:
Csoóri Sándor: Ördögfióka (gyermekversek)
Fellinger Károly: Az ördögnek tett ígéret (átdolgozott mese)
Fellinger Károly: Az ördög és a kártya (átdolgozott mese)
Finy Petra: Az ördög üstje (irodalmi mese)
Gyarmathy Ildikó – Mentovics Éva: Szusza, a kópé krampusz (mesekönyv)
Kerekes László: A csintalan Krampusz (mesekönyv)
Kulcsár Ferenc: Ördögszekér (átdolgozott mesék)
Nemes Nagy Ágnes: Sampusz, a fekete krampusz (gyermekversek)
Orbán Ottó: Kisördög (gyermekvers)
Palya Bea: A pokol dudása (gyermekvers)