A ló nagyon érzékeny háziállat. Szorosan kötődik a gazdájához, akárcsak a kutya. Ló és lovasa szinte egy lényt alkotnak. Nem csoda, hiszen a ló sok millió év óta segíti és szolgálja az embert hátasként, igavonóként, kocsit húzva. Nehéz elképzelni, hogy ez a csodás és szuperérzékeny négylábú, amely annyi törődést és gondoskodást igényel, megél az ember, istálló, nyereg, patkó és lódoktor nélkül a vadonban. Pedig megél, nem is akárhogy!
Vadló
A házi ló legközelebbi rokona, közös őstől származnak. (Távoli rokon a tapír és az orrszarvú. Micsoda rokonság!) A lovat az ember körülbelül négyezer évvel ezelőtt háziasította, viszont a természetben továbbra is maradtak szabadon élő egyedei. Az életterük Európában és Ázsiában azonban egyre zsugorodott, ráadásul vadászták is őket, így a huszadik század elejére a tudósok a vadlovat kihaltnak vélték. Egyetlen alfaja, az ázsiai vagy mongol vadló azonban csodával határos módon túlélte a megpróbáltatásokat. Utolsó példányait Mongóliában fedezte fel egy orosz tábornok. Róla nevezték el Przsevalszkij-lónak. A szakembereknek és az állatbarátoknak hála a számuk azóta Európában és Ázsiában is egyre növekszik. A világ egyik legnagyobb vadlóménese a Hortobágyi Nemzeti Parkban él szabadon.
A vadló a háziasított lóhoz képest zömökebb, a lábai rövidebbek, feje robusztusabb, szőre színe fakó. Kisebb csoportokban él. A csapatba egy hím állat, vagyis egy mén (más szóval csődör), néhány kanca és csikóik tartoznak. Napjaikat legelészéssel, ivással és dagonyázással töltik, éjszakánként körülbelül négy órát alszanak. A csoport sereghajtója mindig a mén, meneküléskor – ha veszélyt éreznek − a kancák futnak elöl, utánuk a csikók, a sor végén pedig a mén ösztökéli a csikókat a gyorsabb haladásra.
Tarpán
A másik nevén eurázsiai vadló mára sajnos valóban kihalt, utolsó példányait az 1880-as években látták. Kipusztulását életterének szűkülése és a vadászat okozta. A lengyel földművesek korábban gyakran keresztezték házi lovukkal, hogy erősebb, ellenállóbb utóduk legyen. Ez a konik, amely ma is létezik.
Konik
A konik alacsonyabb, zömökebb ló, színe a vadló őseihez hasonlóan fakó, természete viszont azoktól eltérően nyugodt, ezért alkalmas a mezőgazdasági munkára, fogatolásra, vontatásra. A gazdaságokban Európa-szerte vannak konikménesek, például Lengyelországban és Hollandiában is.
Musztáng
A musztángok valójában nem vadlovak, hanem elvadult házi lovak. A legelsők valószínűleg a spanyol hódítók által az 1500-as években Mexikóba vitt és elcsatangolt patások leszármazottai. Az Amerikában őshonos vadló akkorra már rég, több tízezer évvel azelőtt kihalt. Spanyol eredetű nevük is azt jelenti: gazdátlan, csavargó. A 20. század elején már vagy egymillió musztáng élt az amerikai földrészen. Ezután azonban az állományuk erősen csökkenni kezdett, ma a becsült számuk 40–100 ezer között lehet. Így ma már védett állatok, a cowboyok sem fogják be őket olyan durva módszerekkel, mint régen. Köszönhető ez Monty Robertsnek, a világ talán legismertebb lószakértőjének is, aki a vadon élő musztángokat figyelve fejlesztette ki új, szelíd módszerét. Módszere ihlette A suttogó című filmet.
A musztáng a mongol vadlóhoz képest kicsi és kecses jószág, csakúgy, mint a házi ló. Külseje sokféle lehet, hiszen sokféle házi ló jegyei öröklődnek benne. A szőre színe is nagyon sokféle, az egyik legjellegzetesebb szőrzet a foltos. Erős, kitartó, kiváló vágtázó ló, természete vad és heves, méltó a vad életmódjához.