Milyen jó dolog is az, ha az embernek sok rokona van! Például a nyári szünetben, amikor el lehet menni hozzájuk nyaralni, vagy karácsonykor, amikor a sok rokon körülüli az ünnepi asztalt. Persze olyan rokonaid is lehetnek, akikről ugyan hallottál, de még soha sem találkoztál velük, mert messze laknak, másik országban, akár másik földrészen.
Az állatok világában sincs ez másként, mindegyik állatnak van több vagy kevesebb rokona, még a háziállatainknak is. Némelyik a közelben, más egészen távol, akár egy másik kontinensen él. A macska kedves háziállatunk. Szeretjük, mert puha, lehet simogatni, dorombol az ölünkben, néha még egeret is fog. Számtalan rokona él szerte a világban, köztük olyanok is, amiknek egyáltalán nem örülnénk, ha akár csak véletlenül is összefutnánk velük, mondjuk, egy nyaralás alkalmával. Pedig macskánk valamennyi rokon gyönyörű, puha bundás állat. És persze mind húsevő. Ragadozó! Sok a közös tulajdonság bennük, de vannak egészen eltérő vonásaik is.
A mi házi macskánk pl. dorombol, ha elégedett, és jól érzi magát, meg ellenkező esetben is, amikor megijedt, fél, és dorombolással nyugtatja magát. Rokonai, a vadmacska, a hiúz és a gepárd szintén dorombolnak. A nagymacskák viszont, mint az oroszlán, a jaguár vagy a leopárd a halk mormolás helyett jól kieresztik a hangjukat, ordítanak és morognak. A tigris pedig pöfög. De nézzünk néhány kevéssé ismert rokont!
A vadmacska
A házi macskánk legközelebbi rokona, hiszen itt él a közelben, az európai erdőkben. Csak kevéssel nagyobb testű és zömökebb a házi macskánál, csíkos bundája kicsit tömöttebb, a farka meg bozontosabb. Az erdőben kóborolva néha találkozni is szoktak vele a házi macskák, sőt közös utódaik is születhetnek. Mi, erdőjárók viszont ritkán pillanthatjuk meg őt, mert nagyon rejtőzködő életmódot folytat, éjszakai vadász.
A mocsári macska (vagy csausz)
A mocsári macska elég távol, Afrika északi részein, Ázsia nagy területein élő rokon. Őt már nehezen tévesztenénk össze a házi macskánkkal, mert jóval nagyobb testű, bundája meg sárga, akár a hiúzé. Mocsaras, vizes helyeken él, vízimadarakra vadászik. Kitűnő úszó. (A mi macskánk meg, ugye, utálja a vizet!)
Homoki macska (vagy margaritamacska)
Észak-Afrika, az Arab-félsziget, Pakisztán száraz, homokos, bozótos területeinek lakója. Csíkos bundája kitűnően segíti őt a rejtőzködésben. Fülei nagyobbak, mint az európai rokonoké, azért, hogy nagy felületen párologtatva a hőségben hűtsék a testét. Kis területeken elszórtan él, és így már veszélyeztetett fajnak számít!
Pusztai macska (más néven manul vagy Pallas-macska)
A pusztai macska jórészt Ázsia középső részein honos, a hideg helyeket kedveli, pl. a hatalmas Himalája hegységben is előfordul. Nagy, tömött bundája miatt kerek testalkatúnak tűnik, pedig valójában egészen vékony a teste. Akrobatikus mutatványokra képes, elképesztő kecsesen ugrik át a hegyi szurdokok felett. A hó sem zavarja. Amikor leül, sűrű bundás farkát maga köré kanyarítja, és mellső lábait ráhelyezi, így védi meg végtagjait a hidegtől.
Halászmacska
Víz közelben, folyók, tavak mellett él Délkelet-Ázsiában. Főként hallal táplálkozik. Kitűnő halász, ujjai közt még kezdetleges úszóhártya is található. A karmait viszont nem tudja behúzni, mint a házi rokona.
Leopárdmacska (vagy bengáli törpemacska)
Ez a pompás, csíkos, Ázsia déli, délkeleti részein honos macska nem nagyobb a házi rokonánál. Ő is fantasztikus légtornász, szinte repül a fák ágai között, és akárcsak a halászmacskának, neki is vannak úszóhártyái. Ha a mászás úgy kívánja, hátsó lábait képes teljesen kifordítani, és akár a mókus, fejjel előre mászik le a fák törzsén.
Szervál
A fekete kontinensnek ez a lakója szinte olyan, mint egy mini gepárd. Főleg a szavannán él Afrikában. Bár tud fára mászni és úszni is, leginkább futva vadászik. Atletikus testét homokszín bunda fedi, fekete pöttyökkel díszítve. Nagy, kerek füleinek köszönhetően kiváló a hallása, ami nagyban segíti őt a vadászásban.