Töklámpás
Szeptember vége volt, meg csütörtök,
kertünk végében megérett a tök.
Óriási sárga gömb lett,
már alig volt helye,
és teljesen olyan volt
– csak suttogva merem mondani –
és teljesen olyan volt,
mint a postamester bácsi feje.
Töprengtünk, mi legyen vele?
Vájjuk ki – mondta Faggyú Bertalan –,
és tegyünk egy gyertyát bele!
Kivájtuk hát,
és tettünk egy gyertyát bele.
Leszállt az est.
Tornácunkról óriási töklámpás
ragyogott bele.
Űrhajó suhant fölöttünk az égen.
Érdekes, motyogta a hajós,
hogy világít ma a postamester bácsi feje!
Hajó úszik lefelé
Hajó úszik
lefelé a Kis-Dunán
csendesen.
Már ott jár
Pozsonyeperjesen.
Nem is hajó,
csak falevél.
Tetején
egy bogár
dudorászgat valamit
arról,
hogy oda a nyár.
Itt az ősz megint,
sóhajtja a mélyben
egy keszeg.
Megyek
és vízhatlan tűzifát veszek.
A király őszi sétája Gömörben
Gyönyörű ez a tölgyfalevél,
ámult a király.
De hisz éppen olyan sárga
– sápadt el –,
mint palotám ajtaján
az aranykilincs!
Felháborító
– sziszegte a fenség –,
hogy errefelé sokkal több a kincs!