Újesztendő
Négyszer három tizenkettő,
itt van már az újesztendő.
Hatszor hat az harminchat,
söpri a szél a havat.
Ötször öt az huszonöt,
a házfedél nyöszörög.
Háromszor hét huszonegy,
vastag ködbe bújt a hegy.
Nyolcszor nyolc az hatvannégy
meleg, fülessapkát tégy!
Kilencszer nyolc hetvenkettő,
Faggyal jár az új esztendő.
Jégmanó
Hideget fú
Jégmanó,
azért pillézik
a hó.
Azért áll be
a Sajó,
hízik a hó-
takaró.
Zegernyés most
az idő,
napnak kora
árnya nő.
Hószakállas
cser, fenyő,
ködbe vész a
hegytető.
Galagonya a hóban
A szélverte
galagonya
bogyója
belefeküdt
a hóba.
Mennyi bíbor vércsöpp,
galagonyavér,
ráhull csöndes takarónak
a barna levél.
Galagonya, galagonya,
száz göcsörtös ág-bog,
csak a vörös bogyó,
színleli a lángot,
égő rubincsöppek
ragyognak a hóban,
a nyár ékkövei
a hótakaróban.
Galagonya, galagonya,
tüskés garabonciás,
ágaid közt tivornyázik
a zordon világ.
Téli erdő
Cserjén szikkadt áfonya,
hóban holló lábnyoma.
fent felhőnyi seregély,
egyre sűrül a nagy éj.
Fagyöngy hajlik fagyöngyre,
lepereg a göröngyre,
fenyő sóhajt, szél dudál,
fagyalbokor szundikál.
Moha rozsdás bársonya,
rajta a nyár lábnyoma,
farkasboroszlán-bokor,
ágán parányi csokor.
Ágas-bogas boróka
alatt lapul a róka,
erdő mélyén tanyázik,
nyúlfiakra vadászik.
Ordast láttam
Ordast láttam az erdőben,
rettenetes feje vót,
ordítozott eszelősen,
borzadalmas foga vót.
Véres szeme körbeforgott,
szörnyűséges szeme vót,
ijedtemben elszaladtam,
iszonyatos kaland vót.
Matrka Simon rajzai