Nem akarok iskolába menni!
Folyton csak tenni-venni.
Számolás, olvasás, balett meg miegymás…
Otthon akarok lenni!
Kislányom azt nem lehet, előírja ezer rendelet,
gyereknek iskolában a helye, míg csak tele nem lesz a feje,
mondja mindig anyukám.
Én akkor is itthon maradok!
Hogy hogyan?
Nem nagy dolog!
Köhögök egy sort, mint a Kovácsék Trabantja,
tüsszentek egy tucatot, hogy mindenki meghallja.
A lázmérőt a radiátor közé dugom,
bedőlök az ágyba,
kezemet a paplanra.
Várok, várok… kivárok, bevárok…lekvárok!
Hé, család, vegyétek már észre, hoty natyon betek vatyok!
Nem veszik…
De hol van mindenki?
Ki fog itt ápolni?
Beteg vagyok, hiába.
Jé, apu, anyu az ágyban!
Köhögnek, mint a Kovácsék Trabantja,
tüsszentenek, hogy a szomszéd is meghallja.
Kizslányom, nem metyünk munkába.
Szabó Zelmira rajza