Apukámnak hatalmas a bajsza,
több éve már, hogy alig vágott rajta.
Ápolgatja, kenegeti, a végét jól megpödri,
a jobb fele sehogy sem sikerül neki.
Egyik éjjel az álomlepke
nem szállt rá a szememre.
Halkan osontam szobákon át
felfedezni a hálószobát.
Az ajtóban megállva
földbe gyökerezett a lábam.
Apukám bajsza életre kelt,
benne sok kis lény lakásra lelt.
Bal felén, a legvégén egy cicaszőrszál
hetykén nyávog, dorombol és őrt áll.
Fekete kandúrhoz tartozik e darab,
a tegnapi macskafürdetésből maradt.
Mellette egy cseppnyi babanyál,
tesóm szeretete ide is kijár.
A bajusznak az az átka,
ráragad a baba nyála.
Középen lakik egy-két morzsa,
a vacsorából menekültek oda.
Túlélték a zuhanyt és a fogmosást,
a babanyál mellett vettek öröklakást.
A száj fölé, a legelőkelőbb helyre
székhelyét anyu csókja tette.
Már vagy öt éve uralja a bajszot,
nehezen tűri a sok idegen arcot.
Takony Tóni örök ellensége,
megfázáskor talált menedékre.
Türelmesen várja jó barátját,
a mindig gonosz influenzát.
Tóni mellett tanyázik a pipafüst,
öreg, bölcs, ruhája színezüst.
Ha a lakók valamit nem tudnak,
tanácsaikkal hozzá fordulnak.
Van ott még pár üres szoba,
lakni bárki mehet oda.
De a hajnali nap már jelez,
apu szemhéja is remeg.
Odakinn szólnak a verebek,
az ágyamban alvást színlelek.
Apu bajszos puszival ébreszt,
nem is sejti, mi volt itt éjjel.
Őszi zoltán rajza