Gurul a szellő, hempereg,
kópé kölyök-fergeteg:
térül-perdül, láthatatlan,
fürge-pörge porkalapban,
virágmintás abban-ebben,
fűruhában, porköpenyben.
Keresheted itt meg ott,
csak gúnyáját láthatod
itt alattad, ott feletted,
s tetteiből ismered meg,
ven-e, hol van, merre jár,
mit ront, mit tesz, mit talál.
Mert a dolga rengeteg:
nyuszi-nyomban szendereg,
ott egy száraz kórót rángat,
bontja itt a bimbós ágat,
emitt túl sok vizet száraszt,
amott sekély folyót áraszt.
Hullt levéllel karikázik,
cserjeágon citerázik,
nyirkos völgyben ködöt forgat,
szomjas felhőt pásztorolgat,
itt egy pókocskát gyötör,
ott rügyekkel szöszmötöl.
Illatot szed a virágból,
elhullajtja közel s távol,
lepkét kerget, dongót hajszol,
nyuszit fésül, makkot majszol,
fölpattan egy szöcskehátra,
róka szőrét megcibálja.
Vele iszkol az avar:
csupa-csupa jót akar.
Szabó Zelmira rajzai