Farsang
Vízkeresztre farsang
vigassága támad –
vasárnap a lányok
házról házra járnak.
Fonóházból jönnek,
szép vesszőkosárral,
énekszóval, dallal,
szalagcsokrétával.
Zeng-bong bolond napja
farsang kövérjének –
dudaszóra ropják
maskarás legények.
Citerára ropják,
cigánymuzsikára –
verbunkost és forgóst
vág ki mindük lába.
Pogácsát, pampuskát
sütnek a leányok,
bokrétát kötnek
fiúk kalapjához.
Vízkeresztre farsang
mulatsága támad –
lánykák, lurkók nyárssal
szalonnáért járnak.
Dínomdánom, vigalom
Pajta mélyén porondra lép,
táncba kapja magát a nép:
hajtja kezük, lábuk a láz,
eszi táncért mindük a frász.
Jobbra, balra, körös-körül,
pántlikájuk vígan röpül,
fogják ezer figurára –
rázódik a szoknya ránca.
Ördöngös vén dudás fújja,
libeg-lobog ingük ujja,
karikáznak kettőt, hármat,
hej de kutya kedvük támad.
Kereszteznek aprót, cifrát,
vet patkójuk fényes szikrát –
na még egyszer, úgy lesz kétszer,
rábokáznak harmadfélszer.
Rakják egyre szaporábban,
három a tánc a pajtában,
csizmájukat addig gyűrik,
míg a sarkuk el nem nyűvik.
Hegyezi mind, ki épkézláb,
ha meg eldől, hát négykézláb –
pendelyük, pántjuk háromszél,
köröznek, mint a forgószél.
– Amíg bírjuk, ingyen járjuk,
térdig kopjék le a lábunk,
ég felettünk, föld alattunk,
egész éjjel jól mulattunk.
Balázsy Géza rajza