Kerekítő
Kerekítsünk, gyerekek,
tejútjáró kereket:
föl-le, föl-le gurulót,
mint a fénylő telihold.
Kerekítsünk, gyerekek
csillagnyitó éneket:
csengőt-bongót, csillogót,
friss kenyér mód ropogót.
Nádiposzáta
Poszáta pityeg a tó fölött:
piciri nádja eltörött!
Hullámzón súg, reng a tó:
oda a madárkaringató,
libegő-lobogó nádszál!
A víz fölött ríva átszáll,
átrebben a kis poszáta –
tó vizén ring könnyű árnya.
Nyári zsongás
Tarka ének, tarka beszéd,
tarkabarka, de szép, de szép.
Fuvola, duda, klarinét
a fa, a kert, az ég, a rét,
a rét, az ég, a kert a fa
klarinét, duda, fuvola.
Csak a tó, csak a tó, csak a tó
kéklő titokkal hallgató.
Ezüst titokkal ringató
csak a tó, csak a tó, csak a tó.
A Nap és a Hold
Az apám, az anyám
felhők között
játszik,
szép időben
hatalmasnak látszik.
Nevetése: aranyfény-sugarak.
Apám, apám, apám a Nap.
Apám a Nap, anyám a Hold.
Éjszaka tündér álmom volt:
szobám ablakán behajolt
Hold-anyám
és ezüst dalt dalolt.
Édes anyaszók
Mikor én az édes anyaszókkal játszom,
pipacstenger lángoló szirmai közt látszom:
nyárfavirág-könnyű vagyok,
mint a páva, sétálgatok.
Mikor én a szülötte föld szavaival játszom,
zöld fűtenger, virágos rét habjai közt látszom:
fényes tollú tűzmadárra várok,
kerek világ szép szívében állok.
Ajjaj, jaj-jaj
Cipellőm talpa,
haj, haj, leszakadt,
a kecském, a kecském,
ej, ej, elszaladt.
Kis tükröm, tükröm,
jaj, jaj, megrepedt,
kiscicám, kiscicám,
aj, aj, elveszett.
Mondanám tovább is
jajomat, bajomat…
Szipogás, szepegés
marja torkomat.
Bálint Mariann rajzai