Vers felnőttes gyerekeknek és gyerekes felnőtteknek
Vak a poharat
Elvittek a Vakok Intézetébe,
hogy foglalkozzunk az ottani srácokkal,
nem volt kötelező,
de trollnak éreztem volna
magamat, ha nem jelentkezem.
Pedig féltem előre,
mit mondok egy vaknak,
mit ne mondjak neki,
jó, nem büdösek legalább,
mint a hajléktalanok,
de mégis kínos,
hogy én látok,
hogy ő meg nem,
és egyikünk se tehet róla.
Peti aztán nagy meglepetés volt,
szép barna szemű,
amúgy nem nézem,
kinek milyen szeme van,
nézzék a lányok, az ő dolguk,
de így persze más.
Minek egy ilyen szép barna szem,
ha semmit se lát vele?
Csak nem nekünk akar tetszeni?
Tolókocsiban ült ráadásul,
és agyatlanul jó humora volt,
még ő viccelődött ezen a vakságdolgon,
hogy nem látok a szememtől,
pedig ezt a vak is látja,
meg hogy lever mindenkit,
mint a vak a poharat.
Csomó közös képet csináltam
a mobilommal, ígértem,
hogy majd levelezünk.
Kicsi, törékeny srác,
emelgetni viszont kemény meló,
be a buszba,
ki a buszból,
mert kirándulni mentünk.
Úgy éreztem, mindjárt leszakadok.
Meg úgy, hogy nem bánnám azt se,
ha leszakadnék alatta.
Molnár Jacqueline rajzai