Nyúl
Bokor mögött meglapul,
hosszú fülű barna nyúl.
Keresi már nyúlmamája,
hová lett a nyulacskája.
Váratlanul nagyot ugrik,
puha fűben fel is bukik.
Hemperegne, bukfencezne,
de a répa is jól esne.
Kell hát futni még egy kört,
Messze még a répaföld.
Gyorsan szedi pörge lábát,
s utoléri nyúlmamáját.
Fakopáncs
Kopácsol a fakopáncs,
csőre, mint a kalapács.
Feje búbján piros sapka,
hegyes csőrét üti, csapja.
Munkálkodik serényen,
lyukat vág a fakérgen.
Rá is fér a korhadt fára,
kukacot, nyűt kihúzkálja.
A fák doktora, nem pihen,
egy újabb fára átröppen.
Vizsgálgatja, kopogtatja,
nagy az erdő, akad dolga.
Róka
Bozótosban róka surran,
hosszú farka libben-lobban.
Fel-fel villan vörös szőre,
míg bele nem vész a sűrűbe.
Csendben, lassan lopakodva,
szimatot fog a jó orra.
Vadkacsa van nem is messze,
nagyon figyel minden neszre.
Közelébe kell kerülni,
egy urgás, és meg is szerzi.
Ez aztán a jó vacsora,
rókalyukban lesz lakoma!
Vaddisznó
Tölgyfa alatt sok a makk,
vaddisznóknak is maradt.
Lakmároznak jót belőle,
feltúrják a földet körbe.
Nagyot röfög kocamama,
vár még rájuk a dagonya.
Kismalacok visítoznak,
egymás után sorban futnak.
Fürdés lesz a pocsolyába,
tolakodnak be a sárba.
Egész konda csurom víz,
dagonyázik mind a tíz.
Vadkacsa
Vadkacsahad vonulóban,
sorban húznak ék alakban.
Nagy hangzavar közepette,
szárnyalnak el más vidékre.
Feltárva új tájat, tavat,
megpihennek útjuk alatt.
Ott, hol nincsen fagyos tó,
ott lesz a végső leszálló.
Felverve a csendes tájat,
perlekedve vízre szállnak.
Zsombékos part, hajló nád,
vadkacsáknak otthont ád.
Bálint Mariann rajzai