Kacskaringó
Keskeny út,
kisvasút,
hegyre fel,
menni kell,
messzi még
a sötét,
áfonyák
hiába
várják a
vacsorát.
Ki köhög?
Mi zötyög?
Kisvasút
nyöszörög.
Fáradt már,
s ha megáll,
tűzköpő
ördögök
rugdalják
oldalát.
Kerek hold
Kerek Hold,
ha jön pénteken,
ezüstpénzt
szór a réteken.
Egy fürge kabóca
kapkodja,
cukrot vesz rajta
a boltba.
Kerek Hold,
ha jön szombaton,
bekukkant minden
ablakon.
Megnézi, mi fő a
fazékba,
fénylik-e a kakas
taréja.
Kerek Hold,
ha jön vasárnap,
csontot hoz
minden kutyának.
Hálából ugatják
sokáig,
ne féljen egyedül
hazáig.
Favágó
Sűrű erdő, hallgatag,
csöndje néha felriad.
A baltaél úgy ragyog,
mint holdfényben medvefog.
Fa dereka megremeg,
hullanak a levelek.
Lomha teste földet ér,
nyöszörög a sok gyökér.
Ólomkatona
Ólomréten
ólomkatona,
ólomfüvet
legelt a lova.
Ő maga egy
árnyas fa alatt
hallgatta
az ólommadarat,
elővett egy
ólomtarisznyát,
felvágta az
ólomszalonnát,
evett hozzá
ólomkenyeret,
kulacsából
ólombort ivott.
Ebéd után
lovára kapott,
azt se mondta,
jó napot –
úgy elvágtatott.
Lángos
Zápor veri a várost,
hol veszek én most lángost?
Csizmát kellene húzni,
tésztát kellene gyúrni.
Kifűteni a kemencét,
megkeresni a kis Bencét.
Hozna egy marék élesztőt,
csipetnyi sót meg tepertőt.
Ködbe borult a város,
már a boltos is álmos.
Nincsen egy fia tepertő,
elfogyott minden élesztő.
Ördög vigye a várost,
Hol veszek én ma lángost?
Mondóka
Jöttünk,
mentünk,
szaladtunk,
messzi nem is
jutottunk,
csak a világ
végére,
kerek erdő
szélére.
Megéheztünk
alaposan,
az éhségtől
szemünk
koppant,
letettük
a tarisznyát,
főztünk egy tál
puliszkát.
Balázsy Géza rajzai