Áprily Lajos: Tavaszodik
Sáncban a hóviz
könnyü hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető.
Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
– mint csibe héjban – kandin a lomb,
s mintha a róna
kedve dalolna,
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.
Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzenget a zsenge határ:
„Szíved, a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide, hozd ide már!”
Kányádi Sándor: Tavasz
Árad a Küküllő,
elönti a berket;
maguk alá húzzák
lábukat a kertek.
Kicsap a medréből
(nem is tud a gátról),
réten méri mélyét
botjával a pásztor.
Pipéiket féltőn
gágogják a ludak;
a parti füzek most
a közepén úsznak.
Bömböl a Küküllő.
Széle-hossza egy lett.
Fut a nyúl előle,
inal dombnak, hegynek.
Hinnéd-e, hogy volna,
ki rámerészkedne?
S fél szárnyával bátran
beleszánt a fecske.
Páskándi Géza: Mondogató
Nyúlfül,
halpénz,
zsákfolt…
Nyúlfül
pácban,
halpénz
tálban,
és a
zsákban
mák volt!
Szilágyi Domokos: Akinek a szeme kék
Akinek a szeme kék,
takarója a nagy ég.
Akinek a szeme zöld,
puha ágyat ad a föld.
Akinek barna,
eledele alma,
akinek fekete,
liliom a tenyere.
Fábián Imre: Ha én gólya volnék
Ha én gólya volnék,
Szalontára szállnék,
kelep-kelep, alkonyattájt
cseréphíjas Csonaktornyon
altatnám az estét –
ha én gólya volnék.
Fekete Vince: Fannika verse
Erős vagyok,
nagy is leszek,
piff,
Erős vagyok,
nagy is leszek,
puff.
Erős vagyok,
nagy is leszek.
Piff, paff, puff.