Versek
Verébhangon
Három veréb az erkélyen,
Csip-csip-csirip, csipcsirip.
− Hol aludtatok az éjjel,
csip-csip-csirip, csipcsirip?
− Nincs itt fészek, nincs kalitka,
csip-csip-csirip, csipcsirip:
bebújtunk egy betonlikba,
csip-csip-csirip, csipcsirip.
Kulcsár Ferenc: Döcögtető
Hófehér, hófehér
ég alatt
fekete, fekete
tollkalap:
károgató varjúcsapat
ring a, reng a fán.
A bambuLó
Milyen furcsa ez a kanca,
ábrázata nagyon bamba,
imbolyog, mint aki spicces,
állva alszik, jaj, de vicces!
Muki régen versenyló volt,
nyugdíj előtt sokat sportolt,
most szunyókál, motyorászik,
álmában tán épp vágtázik.
Cseh Katalin: Sárkányiskolában
Sárkányiskolában
A sárkánygyerek
Mire használ vajon
Sok sárkányfejet?
Ébresztőgólya
A tengerparton álldogál egy gólya,
itt hagyta szegényt a hajója.
Eltörött szegényke szárnya,
nem szállhatott hát utána.
Kerekítő
Kerekítsünk, gyerekek,
tejútjáró kereket:
föl-le, föl-le gurulót,
mint a fénylő telihold.
Kerekítsünk, gyerekek
csillagnyitó éneket:
csengőt-bongót, csillogót,
friss kenyér mód ropogót.
Szélkiáltó
Hol a sziklaszél
kiálló,
oda szállt,
és
ott kiált
a
tarka tollú
szélkiáltó.
Tavaszi trilla
Remeg az erdő,
csupa rügy,
zizzen a bokor,
csupa fütty.
Tralla, trallala,
tavaszi föld hajnala.
Mi újság van Északon?
Szél, szél,
messzi szél,
milyen nyelveken
beszél?
Tud-e svédül,
dánul,
norvégül,
ukránul?
Cinege forog a hóban
Ti-ti-ti, ti-ti-ti,
te-te-te, te-te-te,
ilyen az iciri-
piciri cinege.
11. oldal / 12