Barangoló
Ha Mimó manót és barátait Hawaii-szigetén hagyjuk – hadd pihenjék ki éjszakai kalandjukat! –, és folytatjuk utunkat tovább délnek, a Csendes-óceán végtelen vizein hajózva egyszer csak eljutunk a világ végére: Új-Zélandra. Ez az utolsó hely, ahol az ember még lakni képes, utána már a jég és hó birodalma, az Antarktisz következik.
Mimó és barátai a hosszú tengeri út után végül a Csendes-óceán közepén kötöttek ki: a Hawaii-szigeteken. A trópusokon. Különösen csodás világba csöppentek egyszeriben. A szigetcsoport nem más, mint egy vulkanikus hegységrendszer, amelynek csúcsai kiemelkednek az óceánból.
Amíg Mimó és barátai Barni cettel a Csendes-óceánon szelik a hullámokat, Japánt elhagyva mi utazzunk tovább délnek, és álljunk meg egy szusszanásra a Fülöp-szigeteken. Ugyan most nagy meleg van arrafelé, hiszen a trópusokon járunk. Itt forró a március, április és május, majd csapadékosabbra fordul az idő, aztán meg kicsit hűvösebbre, de soha nincs igazán hideg, nincs tél. Ám vannak hatalmas trópusi esőerdők, vízesések és gyakori vulkánkitörések meg földrengések, hiszen az ország túlnyomó része hegyvidék.
Amíg Mimó és barátai a bálna hátán a Csendes-óceán legközepébe, a Hawaii-szigetekre utaznak, tartsunk egy rövid megállót Japánban, ahogy mondani szokták, a felkelő nap országában. Érdemes éppen tavasszal látogatni ide, hiszen ilyenkor virágzik a cseresznye. Rengeteg fesztivált, ünnepséget rendeznek cseresznyevirágzás idején Japánban.
Évmilliókkal ezelőtt a keleti és a nyugati irányból egymásra torlódó földrétegek hozták létre ezt a különös, természeti kincsekben gazdag félszigetet. Az egykori földmozgások nyomait őrzi a hosszan elnyúló hegylánc és a sok vulkán. Vagy 160 tűzhányó található Kamcsatkán, ebből 29 ma is működik, hamu- és gázfelhőt lövell ki magából, nemritkán földrengést is okoz. A mélyből sokfelé meleg vizű források, gejzírek törnek a magasba, forró vizű tó és fortyogó iszap ejti ámulatba a turistákat.
Hatalmas ország, a világon a második legnagyobb. Az óriási terület jelentős részét erdőségek borítják, igazi ősvadon egekig növő, ezeréves fenyőkkel. Ám tavakban is ez az ország a leggazdagabb, a Föld édesvízkészletének jó része a kanadai tavakban és gleccserekben található. A kanadaiak értékelik és megbecsülik a természet sok kincsét az országukban. Nagy területek növény- és állatvilágát nemzeti parkokban védik. A nemzeti parkok csodái, a gyönyörű környezet turisták millióit vonzza Kanadába az egész világból.
A jég és a hó birodalma, területének túlnyomó részét jégpáncél borítja. A jégtakaró vastagsága néhol a 3 kilométert is eléri. Egyedül a tengerpartok mentén van, alig 20 kilométernyi hosszan jégmentes terület. Mégis élnek itt emberek: a grönlandiak. Európához tartozónak vallják magukat, hiszen a sziget hosszú ideig Dánia gyarmata volt. Földrajzilag viszont Amerikához tartozik, mert valójában egy olyan földdarab, amely az amerikai kontinensről szakadt le hajdanán.
Ez a zord éghajlatú sziget fenn, északon az Atlanti-óceánban minden zordsága és kopársága ellenére hihetetlenül színes. Az egykor pöfékelő tűzhányók sárgás-vöröses, kékes-zöldes narancs és fekete színekben pompázó hegyvonulatokat hagytak maguk után. Az év felét a sarki fény teszi káprázatossá. Sok turista a föld alól előtörő, meleg vizű források, a gejzírek, mások a vízesések látványáért látogat ide.
Amikor Mimó és manó barátai a jeti vállán ücsörögve egy délután hétmérföldes léptekkel bejárták a Magas-Tátrát, észre sem vették, hogy mikor voltak éppen Szlovákiában, és mikor léptek át a szomszédos Lengyelországba. Hiszen a hegyeknek, fáknak, a madaraknak és medvéknek, jetiknek és manóknak mindegy, hogy az emberek hol húzzák meg térképeiken az országhatárokat!
Amint véget ért az iskolaév, Mimó megkezdte kalandos utazását. Első útja a Magas-Tátrába vezetett. Jól döntött, hiszen a nagy hegyekben nyáron is hűvöset lehelnek a hatalmas fenyvesek, túrázni, hegyet mászni és a csodás tájban gyönyörködni itt aztán ilyenkor kitűnően lehet.
3. oldal / 11